|
 |
|
|
Bíbor Kata : Lámpagyújtogató
De szép is lenne bejárni a várost,
mint lámpagyújtogató,
kinek nyomában fény ragyog,
zárt kapuk során,
ijedt ablakok közt,
hol nagy este van, hideg vacog.
De jó is volna, ha c... |
| 2022-12-21 11:19:13 |
|
|
|
|
|
|
|
Bibor Kata : Végtelen Nap
Ma nem akartam elaltatni a Napot
magamban látni vágytam, mit magából adott
még és még állni a csurranó fény alatt
beleforogni, élni az édes parazsat.
Akartam még erdő ölén kis patakot
folydogáló medrénél mohazöld fapadot
lombb... |
|
|
| 2018-08-29 18:15:04 |
|
|
|
|
|
|
|
Egy nap
Valamikor majd odaérek,
és hozzád gömbölyödök a szavakkal,
akár dorombolt macska-ének,
szívverésem az alapzaj:
ritmus, mit vonósok kísérnek,
miképp búzatáblába kap a szél,
kórus zeng fel vagy szirének,
hegyről szaladt patak, ér
leszek, ha egyszer hozzád érek,
messziből hazatért vándor,
a bennem játszó ... |
| 2018-08-10 22:21:42 |
|
|
|
|
|
|
|
Szintézis
Jó lenne most, egy időtlen percre
sátrat verni, vagy építeni egy kunyhót
egy lakatlan helyen, hol senki se tör be,
mert pöröly a nyelv, a kezek meg bunkók,
kalapács a szív, és a falra szögezne,
mint posztmodern festményt, akárki láthat:
látszatra csupasz, csupa felszínesség,
a színréteg alatt Picasso-tárlat.
J... |
|
|
| 2018-08-10 22:08:20 |
|
|
|
|
|
|
|
Fűmagok
Csöndben szeretlek, mikor alszik a város,
hallgatag hintákat az eső még átmos,
ablakom veri, cseppre csepp koppan,
ujjaid neszét vélem bolondan.
Csöndben akarlak, így nem tudja senki
levegőd lassan ki-be lehelni,
csitul az eső, végre alábbhagy,
tükörszemünk van, szád vagyok, szám vagy.
Csöndben vigyázlak, takaró... |
|
|
| 2018-06-25 22:54:34 |
|
|
|
|
|
|
|
Térdepléseim
Csak a múltat látja tisztán az ember,
a többi fényt vár, esők és ködök,
míg a Nap bevilágít egyszer;
gyógyulna már, mi szívemben törött.
Hold-arcú magam papíron százszor
megtelt és fogyott, miként az idő,
csak rólad írni nem voltam bátor,
indát remélek, holnapra kinő.
Addig suttoglak, és szüntelen ások,... |
| 2018-05-29 23:00:50 |
|
|
|
|
|
|
|
Felszakadt
Éj voltál, hosszú koroméj,
ablaktalan sorház, betonfalak,
mellkasba szorult levegő,
sosem kértél: tartsalak.
Visszafordulni nincs idő,
nincs hová, ahol csak sejtelek,
míg éj voltál, hosszú koroméj,
a sötét messzire kergetett.
És te sosem kérdezted, mért futok,
előled meddig, hogy nem szabad,
szólhat... |
| 2018-05-29 22:50:44 |
|
|
|
|
|
|
|
...
... |
| 2018-05-20 15:26:30 |
|
|
|
|
|
|
|
Bíbor Kata
Édes csók
Csókod íze itt maradt az ajkamon,
Finom, édes, mint a méz.
Illatod még most is érzem hajamon,
Fűszeres és megidéz.
Érintésed emlékétől testem még megremeg,
Ó, búja gondolat, hogy itt voltál,
S lestem óhajod.
Ez szeretet?
Nem, ez a szerelem maga!
S az ősi ösztön,
Mikor ... |
| 2018-05-14 11:23:05 |
|
|
|
|
|
|
|
Bíbor Kata
Őrület
Magadba rejtesz, nem kapok levegőt,
megfullaszt a rámcsukódó lényed,
s ez a benti fény őrültté hajszol -
engedj ki, engedj ki, kérlek.
Zúgó vonatok hadd jöjjenek sorban,
alájuk vetem magamból a lelket,
szakítson ketté, törjön semmivé -
engedj el, engedj el, engedj!
Hamuszín erdő, kövek és t... |
| 2018-05-06 09:24:20 |
|
|
|
|
